TIZENKETTŐ

A Császári Palota alá épült hosszú folyosók normális körülmények között nyomasztották volna Kirtan Loort, különösen olyankor, ha Derricote tábornokhoz igyekszik. Amikor a tábornok magához rendelte, igen izgatottnak tűnt, mondhatni mániákusnak - Loor már látta ilyennek, s tudta, közel áll a hisztériához, noha a magatartásán ez még nem látszott.

Corran Horn foglyokat szabadított ki a Kesselről. Loor megengedett magának egy hangos nevetést, ami végigvisszhangzott a folyosón. Az elmúlt két hétben a kiszabadított foglyok visszaszivárogtak a Császári Központba. A Lázadók igen óvatosan jártak el - a biztonsági előírásokat normális szinten tartották, ami azt sugallta, hogy megvesztegetéssel érhették el, hogy a foglyok aktái soha nem létezővé váljanak. Ha nem jut a tudomására a megérkezésük, talán sosem nyílik lehetősége, hogy ismét belevesse magát Coruscant alvilágába.

Loor őszinte csodálattal adózott a Lázadóknak a merész tervért. A bűnözők szeretik a nyilvánosságot, ezért jó célpontot nyújtanak. A Birodalomnak fenn kellene tartania a rendet a fővárosban, de ehhez nincsenek meg a forrásai. A bűnözők visszatérése Coruscantra visszavetette a Császári Központot a Fekete Nap uralmának idejébe, és meglehetős pánikot keltett a rendőri alakulatoknál.

A Loor lelki szemei előtt kirajzolódó veszedelmet azonban valamelyest enyhítette az a tény, hogy Corran Horn kísérte a foglyokat a Kesselről. Közülük hármat éppen Horn tartóztatott le még CorSec-es korában. Egy Zekka Thyne kaliberű nehéz fiút szabadon engedni az életébe kerülhet. Ilyesmit én el sem tudtam volna rendezni.

Kirtan Loor megint felnevetett, és elhatározta, megőrzi győzelemittas hangulatát. De nem sikerült neki. Alapvető félelme Corran Horntól elhomályosította felsőbbrendűségi hitét. Corran Horn, Iella Wessiri és Gil Bastra már jóval ezelőtt félrevezették őt, hogy megszöktek a Koréiláról, és nem adták meg neki a lehetőséget, hogy eltartóztassa és börtönbe juttassa őket. Másfél évi keresés után akadt csak Gil Bastra nyomára, de csupán azért, mert nyomot hagyott maga után, ami felkeltette Loor érdeklődését. Ezt megelőzően egyszer azt hitte, Corran nyomára bukkant, de tévedett. Arról pedig, hogy Wessiri és a férje merre lehetnek, fogalma sem volt.

A tény, hogy egyszer bolondot csináltak belőle, fenntartja a lehetőségét annak, hogy ismét megtehetik. A régi időkben, mielőtt Ysanne Isard magához rendelte, és rá nem mutatott, hogy hajlamos alaptalan feltételezésekre, tényleg hitte, hogy másodszor nem tudják bolonddá tenni. És éppen ez lehet garancia arra, hogy megteszik. Ez lesz a végzetem.

Mivel már jó ideje nem engedhette meg magának, hogy sokat foglalkozzon az üggyel, most újraértékelte Corrant. És ettől feltámadtak a félelmei. Loor mindig is azt tartotta, hogy Horn nem riad vissza, ha ölni kell, és folyton abban a hitben élt, hogy Horn hidegvérrel tényleg megölt jó néhány csempészt. Amikor kiderült, hogy mindez csak szemfényvesztés volt - Loor arca még ma is lángba borul, ha arra emlékszik, hogy a feltételezéseit a Gil Bastra által kreált jelentésekre alapozta -, rájött, hogy bár Horn tényleg képes volna erőszakra, ugyanakkor kordában tudja tartani az érzelemit. Corran tehát fortélyosabb, mint hitte, és ez a könyörtelenségével párosulva még veszélyesebbé teszi őt.

Hogy „motiválja” Loort Derricote tábornok projektjének felügyeletében, Ysanne Isard kiszivárogtatta a tényt, hogy Loor ölte meg Bastrát, mégpedig olyan csatornákon, amelyek a Lázadókhoz is eljuttatták a hírt. És azt is közölte, hogy Loor a Császári Központban tartózkodik. Isard kijelentette azt is, hogy reméli, a hír hallatán Horn félretesz minden mást, és siet a Coruscantra, de Loor tudta, ez nem vonzza Hornt jobban, mit a bűn a huttokat.

Nagyon óvatosnak kell lennem, ha idejön. Ha eljön hozzám, az csak azért lehet, mert én úgy akarom. És az én feltételeim szerint, az én javamra.

Amint Loor a céljához, Derricote ajtajához ért, az kinyílott, és a kiáramló léghuzatban maga a tábornok állt előtte. Noha hullaszerűen sovány volt, Loor aligha fért be az ajtón Derricote kövér testétől.

- Azt hittem, a laborban akar valamit mutatni, tábornok.

Derricote beletúrt ritkuló fekete hajába, majd összekulcsolta a kezét.

- Úgy van. A quarrenek szépen fejlődnek, nagyon szépen.

- írja le a jelentésében, tábornok!

- Nem, ezt magának is látnia kell.

Loor tétovázott. A Derricote első jelentéseihez csatolt hologramok önmagukban is undorítóak voltak. Az ötlet, hogy a saját szemével nézze meg a kísérlet tárgyát, vajmi kevésbé tetszett neki. Na jó, csak egy pillantást. De semmi morbid kíváncsiság.

- Mutassa az utat!

Derricote félreállt az ajtóból, s Loor belépett a laborba. A Császári Palota többi lakosztályához képest a laboratórium komor, tisztán funkcionális berendezésű volt. Vakító fehér fények tükröződtek vissza a fém- és üvegfelületekről. Az egyetlen dekorációnak a vörössárga figyelmeztető feliratokat lehetett tekinteni. Az üvegfalak lehetővé tették, hogy átlásson a szomszédos helyiségekbe, ahogy fehér köpenyes alakok sebészdroidok segítségével éppen valamilyen élőlényt daraboltak szét, vagy raktak össze.

Az ajtó becsukódott mögötte, a levegő egyre hangosabban fütyült, amint szűkült a rés. Derricote hátra pillantott.

- Azért fütyül, mert idebent negatív légnyomás van. Ha valami elszabadul, a légnyomás nem viszi ki a laborból.

- Úgy tudtam, az emberek immunisak erre a kórra.

- Ez nem egészen igaz - mosolyodott el Derricote, és Loor tudta, a tábornok boldog, amiért fehér foltot fedezett fel a projekttel kapcsolatos ismereteiben. - Olyan vírusokkal kezdtük, amikre az idegenek fogékonyak. Ezeknél előfordulhat spontán mutáció, amitől emberekre is veszélyessé válhatnak. Ennek valószínűsége azonban csekély, mert mi olyan genetikai szekvenciákat alkalmaztunk, amiknek alapos változáson kell keresztül menniük ahhoz, hogy emberre is hatást fejtsenek ki. Természetesen előfordulhat, de a mutációs rátát tekintve ezer évbe telhet, mire ez bekövetkezik.

- A vakcinát elő tudja állítani, ugye?

- Egy vírussal szembeni immunitást kiépíteni nem ilyen egyszerű. Évek kellenek egy hatásos vakcina előállításához - Derricote elnézően mosolygott, mintha felesleges dolgokra pazarolná az idejét. - Elő lehet állítani, de ahhoz a nyersanyag tízszer, hússzor erősebb koncentrációja kell.

Legalább a Lázadóknak nem nyílik lehetőségük előállítani, hiszen még felszerelésük sincs hozzá. Loor lehalkította a hangj át.

- Gyógyítani tudja, ugye?

- Bactával - bólintott Derricote.

- Ez minden? - a bacta mindenre jó a karcolástól kezdve a harctéri traumáig, a tüsszögéstől a bandoniai mocsárlázig. - Ha a bacta gyógyítja, akkor semmit nem ér.

- Ez nem így van. Minél előrehaladottabb a fertőzés, annál több bactára van szükség a gyógyításához - Derricote sötét szeme oly kísértetiesen villant, hogy Loor idegei felborzolódtak. - A végső fázisban a bacta kordában tudja tartani a kórt, de addigra egyes szervek annyira károsodnak, hogy csak kibernetikus transzplantációval lehet helyrehozni őket. Jöjjön, nézze meg!

Derricote beljebb vezette a laboratóriumba. Egy ajtón át rozsdamentes acéllal borított folyosóra értek. A falon üvegacél ablakok sorakoztak, mögöttük cellák, bennük egy vagy két alak. Balra a malacszerű gamorreák - meztelenek, akár a másik oldalon a halfejű quarrenek. Sivár klinikai környezetükben igen szánalmasnak tetszettek. Az ajtóhoz - amin át beléptek - közelebb lévők viszonylag normálisnak látszottak, de ez megtévesztő volt, Loor véleménye megváltozott, mihelyt alaposabban megnézte őket.

- Megfigyelheti, hogy az üvegacél táblák háromrétegűek. A középső felőlük nézve tükröző, úgyhogy nem látnak minket. A cellák falai hangszigeteitek. Ezt a rend fenntartása miatt tartottuk szükségesnek.

- Értem - mondta Loor, noha itt semmi értelmét nem látta a biztonsági előírásoknak. Az első néhány gamorrea csendes volt, bár bizonyára tisztában volt vele, hogy megfigyelés alatt tartják, mert készségesen úgy helyezkedtek, hogy a legtöbbet mutassák magukból. A továbbiak mintha egyfajta kábulatban volnának. Fekete szemük üvegesen meredt a semmibe. Csak feküdtek, alig mozogtak, láthatóan nem számított, milyen kényelmetlen testhelyzetben vannak.

Loor foltokat figyelt meg a gamorreák testén. Fekete kelések sorakoztak egymás mellett, belőlük pókháló szerűen vékony csíkok futottak a többi góc felé. Az egyik ilyen lénynek a nyelvén is volt egy kelés, a másiknak a talpa volt tele velük. Loor megítélése szerint a sebek fájhattak, mert az a kevés mozgás, amit a gamorreák megengedtek maguknak, azt a célt szolgálta, hogy a kelésekre minél kevesebb nyomás essen.

Loor azt is megfigyelte, hogy a gamorreák normálisan nyálkás és váladékos arca teljesen száraz volt. Láthatóan betegek voltak, és erre Loor ezt a jelet tartotta a legnyilvánvalóbb bizonyítéknak.

Akkor megpillantotta a végső stádiumban lévő egyedeket. Rajtuk a kelések kifakadtak, és a húsuk a fekete csíkok mentén felrepedeztek. Fekete vér szivárgott belőlük, és a gamorreák bármerre mentek, véres lábnyomokat hagytak maguk után. Márpedig járkáltak, fel-le szaladgáltak, mintha a cella padlója olvadt lávából volna. Nekiszaladtak a falnak, és véres körvonalukat az üvegacélon hagyták, mielőtt a földre rogytak. Ott összegörnyedve fekete folyadékot okádtak literszámra, majd összeszedve magukat, kezdték a táncot elölről.

Loor hátrahőkölt, amikor az egyik gamorrea az ablakra vetette magát. A hírszerző ügynök négykézlábra roskadt, és kétségbeesetten próbálta visszatartani a hányingerét. Mélyeket lélegzett, így sikerült enyhíteni az émelygését.

- Ez borzalmas.

- Tudom - veregette meg Derricote a vállát. - A quarreneknél ez úgy néz ki, hogy elfeketednek, azután az immunrendszerük megbolondul és feloldja a csontjaikat. Végül nem marad más belőlük, mint egy folyadékkal teli zsák, amiben szépen tenyészik a Krytos.

- Krytos?

- Így neveztem el a vírust. A vírusok nevéből alkottam, amikből összegyúrtam - Derricote felsóhajtott, és Loornak az volt az érzése, élvezi a haldokló gamorreák látványát. - Az áldozat vérének egy millimétere elég egy felnőtt megfertőzéséhez. A lappangási periódus hosszú, de az első tünetek után a kór egyenletesen fejlődik ki. Nem hiszem, hogy ezt meg tudnánk gyorsítani.

- Miért nem?

- Amit itt lát, a kelések meg a vérzés, csak része a kórnak. A vírus a gazdatestben szaporodik. Amint egy sejt megtelik vele, felrobban és megfertőzi a szomszédos sejtet. A keringési rendszer eljuttatja a szervezet minden pontjára. A lény sejtről sejtre pusztul el, s a folyamat egészen az végső stádiumig tart. Addigra a fájdalom már elviselhetetlen... említettem már, hogy a vírus nem támadja meg a fájdalomérző idegeket? Figyelemre méltó, ugye?

Loor lassan feltápászkodott. Egyenesen Derricote szemébe nézett, és mit sem törődött a szeme sarkában rángatózó ideggel.

- Mennyi idő alatt jut el a végső stádiumba?

- Hét stádium van. A kór minden napjára esik egy - Derricote a folyosó jobb oldalára mutatott, de Loor nem nézett arra. - A quarrenek halála szebb, a kocsonyásodás valóban fenséges látvány.

- Milyen mértékben vihető át egyik fajról a másikra?

- Elég jól. A quarrenváltozattal, például egészen jól megfertőzhető a kalamári populáció. Természetesen kipróbálok más egyedeket is, hogy teszteljem a kereszteződést. Arra gondoltam, hogy ha rajta ütnénk a Kashyyykon, akkor...

- A Kashyyykon? - Loor a tábornokra emelte a pillantását, hogy lássa Derricote végleg elveszítette-e a józan eszét. - Majd az igazgató asszonnyal megbeszélem, mindenesetre ostoba dolognak tartom kiirtani egy olyan fajt, amely rabszolgának nagyon is megfelel. Azt javaslom, hogy a tudósaival vegyék számba az ismert lehetőségeket, és válogassák ki azokat az idegen fajokat, melyek soraiban a lehető legrövidebb idő alatt a legnagyobb fertőzést tudják elérni.

- Ezt úgy is el lehet végezni, de sokkal elegánsabb, ha egy-két példányt...

- A maga Krytosában nincs semmi, amit elegánsnak nevezhetnék.

Derricote egy lépést hátrált, és pislantott.

- Miért? Tán nem tetszik?

- Ne a szó szerinti jelentését vegye alapul, tábornok! Hanem az értelmét - Loor kényszeredetten elmosolyodott. - A munka, amit végzett, igen hatásos, és mondhatom, felejthetetlen látványt nyújtott - Loor a szeme előtt látta, amint a galaxis fajai kocsonyává olvadva süllyednek a Császári Központ dögkútjaiba, s a gondolattól émelyegni kezdett. - A

Lázadók útban vannak, hogy elfoglalják a Birodalom központját. A halál bolygóját találják majd itt, és képtelenek lesznek megóvni.